Az idén is sikeres volt a Phoenix kosártábora

Benőcs Tiborral, a tábor főszervezőjével beszélgettünk.

Ezen a nyáron sem maradt el a Tiszaújvárosi Phoenix KK kosárlabdatábora. Az egyesület edzői komoly szakmai és szervezői munkát végezve valósították meg a tervezett programokat, amelyek ezúttal is igazi kosárlabdaélményt jelentettek a táborba elutazó fiatalok számára.

A tábor hét napjáról, az elvégzett feladatokról a főszervező, Benőcs Tibor számolt be nekünk.

                                                                                                                              Fotó: Fejes Anita.

„Sikeresen lezajlott a tizenegyedik kosárlabdatáborunk a Phoenix KK utánpótlásával. Mint minden évben, most is nyáron került erre sor, és csakúgy mint tavaly, ezúttal is Siófokon volt a bázisunk. Harminchét játékossal, valamint hét edzővel vágtunk neki az edzőtábornak, és szerencsére nagyon jó körülmények között végezhettük feladatainkat.

A szállodánk, amely közvetlenül a Balaton partján helyezkedett el, kiegészítő sporttevékenységekre is lehetőségeket adott: röplabdára, vízi röplabdára, vízilabdára, focira és egyebekre. Nagyon jó tornatermet használhattunk, amely a kosárlabdázás mellett ugyancsak alkalmas volt kiegészítő sportprogramok megvalósítására is.

A kosárlabdaedzések szakmai programjában állomásos rendszert terveztünk. Különböző állomásokon előre összeállított gyakorlatokat hajtottak végre a játékosok, méghozzá nagyon intenzív formában. Mondhatnám azt is, ezen az egyetlen héten többet fejlődtek a gyerekek, mint átlagos körülmények között egy hónap alatt, hiszen több edző foglalkozott velük, és több figyelmet kaphatott egy-egy játékos. Ezt az állomásos rendszert még annakidején Hamlet Tibbs hozta el nekünk Amerikából, és évek óta nagyon jól működik nálunk. Mi annyit módosítottunk rajta, hogy a feladatokat mindig cseréljük, mindig mások végzik ugyanazokat a gyakorlatokat, de azért az alapok mindig benne vannak a tevékenységben – úgy mint a fektetett dobás, a tempódobás, a védő lábmunka, amelyek kiegészülnek egyéb ügyességi gyakorlatokkal. Ezeknek különböző formáit tehát folyamatosan gyakoroljuk, miközben természetesen a tanulással is haladunk tovább.

A táborban több korosztály is képviseltette magát: a kicsiktől egészen az U18-as korosztályig terjedt a skála. Így a tudásban is nagyon nagy szórás volt, s éppen ezért két csoportban dolgoztunk két-két órában. Míg az egyik csoport pihent a szálláson, addig a másik csoport elkezdte a munkát, majd cseréltünk.

Nagyon meg voltam elégedve a gyerekek hozzáállásával és a kollégák felkészültségével. Látszott, hogy mindenkinek hiányzott már a kosárlabda a vírushelyzet miatti, többhónapos kihagyás után. A kollégák esetében is azt éreztem, hogy bár mindig alapos felkészültséggel érkeznek a táborba, most mintha fokozni tudták volna az energiabefektetést. Mindenki ki volt éhezve a kosárlabdára. (Természetesen betartottuk az egészségügyi elvárásokat, így sem betegünk, sem sérültünk nem volt a tábor hét napja alatt.)

                                                                                                                                                                           Fotó: Fejes Anita.

Remek kiegészítő programokra is lehetőségeink voltak, hiszen a kosárlabda mellett kell még egy kis plusz kikapcsolódás is: ilyen volt például a zamárdi kalandpark, ahová már korábban is ellátogattunk egyszer. Itt mindenki el tudta magát foglalni – kicsik és nagyok –, de a fizikum számára is kihívás volt a kalandpark pályája, mindannyian elfáradtunk. Természetesen a Balaton jelentette az egyik fő kikapcsolódási lehetőséget, és egyúttal a kiegészítő sporttevékenységek helyszínét is. A vízilabdára, a röplabdára, a vízi röplabdára mindig itt kerül sor. Összességében szenzációs élmény volt a tábor, sőt kifogtuk a jó időt is, így minden nap fürödhettünk a Balatonban, mindenki jól érezte magát.

Én azt szűrtem le a tapasztalatokból, hogy nagyon hasznos volt a tábor, és biztosan ad egy kezdő löketet az új szezonra való felkészüléshez és az eredményekhez. Bízzunk benne, hogy mint korábban is, a szokásos módon el fog indulni a kosárlabdaélet, és ha lesznek is még megkötések, tudunk majd dolgozni, és a gyerekek tudnak majd mozogni.

Azért azt hozzá kell tennem, hogy a kisebbeknél nagyon meglátszott a három-négy hónapos kimaradás. Amit márciusig megtanultak, azt gyakorlatilag újra el kellett sajátítaniuk, pedig a korlátozások előtt már készültünk továbblépni az edzésmunkában. Ennek az orvoslására is alkalmas volt azonban a tábor, hiszen gyorsan pótoltuk ezt a kis visszalépést, és mindenki jó szájízzel térhetett haza a táborból.”

Kerényi György