Remek szezont tudhat maga mögött U14-es csapatunk!

A selejtezőktől a kiemelt főtábla huszonötödik helyezéséig meneteltek serdülőink a 2023/24-es idényben. Összességében százötvenhét csapat között szerezték meg ezt a pozíciót, a teljesítmény tehát feltétlenül megsüvegelendő! Benőcs Viktor edzőt és Bán Tibor másodedzőt arra kértük, hogy idézzék fel az U14-es csapat szezonjának sikereit és nehézségeit, hiszen megérdemelnek a srácok egy-két hosszabb nyilatkozatot.

Benőcs Viktor edző: Idén a serdülőcsapat vezetésére kértek föl, amit örömmel elfogadtam. Tizenhat fővel indultunk a Bajnokságban, és hál’ Istennek nem volt lemorzsolódásunk. Nagyon keményen dolgoztunk, szinte vért izzadtunk minden egyes edzésen, hiszen a lehető legjobb eredmény elérése volt a célunk.

Nagyon korán megkezdtük a Bajnokságot, hiszen már szeptember elején selejtezőt játszottunk Debrecenben. Három csapattal mérkőztünk meg: a Félegyháza, a Kecskemét és a Debrecen együttesei ellen. Jó mérkőzéseket játszottunk, voltak győzelmeink is, vereségeink is. Ezt követően visszatértünk a tornaterembe, és a hibáinkat javítva készültünk a további megmérettetésekre. Sok pihenőidőnk nem volt, mert heti szinten ötször edzettünk, és szeptember végén már következett is az újabb torna, amelyet hazai pályán rendeztünk meg. Ez még az alapszakasz alsó háza volt. A Nyíregyháza két csapatát és a DEAC-ot fogadtuk. Az első fordulóhoz hasonlóan ekkor is sikerült mérkőzést nyernünk, fel is jutottunk az alapszakasz középső házába, pedig igen magas szerkezetű csapatok ellen játszottunk.

Egy hosszabb szünet következett a tornák sorában, csak október 21-én folytattuk a mérkőzéseket. Ekkor az Eger és a Nyíregyháza gárdájával találkoztunk, sikeres meccseket játszottunk, és felkerültünk az alapszakasz felső házába. November 11-én Nyíregyházán játszottuk le a negyedik forduló összecsapásait. Ismét találkoztunk a két nyíregyházi együttessel, az NYKK Eötvös és a Nyíregyházi Sportcentrum csapataival. Nagyon jó, nagyon szoros meccseket játszottunk. Egy mérkőzést megnyertünk, egyet kikaptunk, és így dedikáltuk magunkat a keresztjátékba. Ennek tétje az volt, hogy jó szereplés esetén felkerülhettünk a kiemelt országos főtáblára.

A keresztjátékra Debrecenben került sor, ahol a DEAC és az Eger csapatával kellett megmérkőznünk. Sikerült mindkét csapatot legyőznünk, így feljuthattunk az országos főtáblára, a legjobb harminckét csapat közé. Ez hatalmas örömmel töltötte el a fiúkat és minket, edzőket is, hiszen kőkeményen dolgoztunk mi is Bán Tibor kollégámmal az edzéseken. Nagyon szép eredmény volt ez a feljutás.

Az országos főtáblán hat fordulót rendeztek. Itt már nem engedhettük meg magunknak azt, hogy egy kicsit is pihenjünk – persze ezt idáig sem tettük meg. Mindig arra törekedtünk, hogy a saját hibáinkat kijavítsuk, meccshelyzetes szituációkban gyakoroltunk – főleg olyan szituációkat emeltünk ki, amelyekben sok pontot kaptunk, tehát mindenekelőtt a védekezést erősítettük. Összeállt a gyors támadások elleni védekezésünk, és ebben a hat fordulóban sikerült is minimalizáltuk az ezekből kapott pontokat.

Tehát az országos főtábla minden mérkőzésén – és az edzéseken is – maximális koncentrációra volt szükség. Február 3-án, Debrecenben vívtuk meg az első főtáblás meccseinket a Sopron, a DEAC és a Vásárhely együtteseivel szemben. Nagyon jó mérkőzéseket játszottunk, érződött, hogy kőkeményen tanultunk a korábbi hibáinkból. A Sopron volt az első és a legnehezebb ellenfelünk. Egy kiemelkedően erős fizikumú, magas szerkezetű csapat volt ez, és elég nagy pofont kaptunk tőlük, de másnap igyekeztünk javítani. A DEAC csapatától – amely a döntőben végül a harmadik helyet szerezte meg – harminc ponttal kaptunk ki, ami nagy dolog, mert minden más csapatot jóval nagyobb arányban győzött le ez a gárda. Ekkor éreztek rá a fiúk, hogy tényleg van mit keresnünk a főtáblán, hiszen rögtön az első fordulóban összekerültünk olyan nagy csapatokkal, mint a Sopron vagy a DEAC, és láttuk ugyan a fizikális és magasságbeli előnyüket, de mi még csak elsőéves serdülők voltunk sok fiatallal.

A főtábla második megmérettetése Székesfehérváron várt ránk. Az NYKK Eötvös, az Alba Fehérvár és a Budapesti Honvéd csapatával küzdöttünk meg. Sikerült két győzelmet is aratnunk, aminek az alapja az lehetett, hogy az edzéseken is, a mérkőzéseken is megtaláltuk a kellő csapathangulatot. Természetesen voltak mélypontok, ennek ellenére a harmadik fordulóban is szereztünk két győzelmet. Ezekre a meccsekre Budapesten került sor március 3-án. Itt a Szolnoktól kaptunk ki, de hát számukra is A csoportos csapat biztosítja a hátteret. Sőt úgy gondolom, ha újra játszanánk ellenük, miénk lehetne a győzelem. Az Újpest és a Budafok csapatát azonban sikerült elvernünk.

Kőkeményen igyekeztünk kihasználni a helyzeteinket. Ebben a korosztályban még kötelező emberfogással kell védekezni, viszont megengedett a besegítés és a csapdázás. Mi a besegítésre mentünk rá, és a fiúk is megértették, hogy abból lehet előnyünk a gyors támadásoknál és a felállt védekezés elleni támadásoknál is, ha azonnal besegítenek, amikor valakit megvernek labdával. A harmadik fordulóra sikerült tehát kifejezetten jól összeraknunk a védekezést. Mivel mi átlagos szerkezettel rendelkeztünk, és mindig voltak olyan ellenfeleink, amely csapatokban kifejezetten magas játékosok is akadtak, igyekeztünk a kizárást is erősíteni a védekezésünkben, hogy eredményesebbek lehessünk a lepattanószerzésben. Sokat gyakoroltuk a pick and roll és a pick and pop kivitelezését is, de túl sok figurát nem játszottunk, mert inkább a gyors támadásokból és pick and roll-ból próbáltunk pontokat szerezni. Persze azért voltak figuráink, hiszen felállt védelemmel és magas szerkezetekkel szemben muszáj volt gyorsan elsajátítanunk ezeket is. Ez úgy értendő, hogy az alapszakaszban nem voltak kifejezetten magas szerkezetű ellenfeleink, így a főtáblán tényleg gyorsan kellett a megfelelő figurákat megtanulnunk. A fiúk pedig megértették, hogy muszáj ezeket megtanulniuk, ha fejlődni akarnak ponterőben, és meg is tanulta egytől egyig mindenki. Sikerült a későbbiekben meglepnünk ellenfeleinket az új tudásunkkal. A csapdázást és a letámadást nem alkalmaztuk az idén, tehát lesz mit pótolni jövőre, hogy jobbak legyünk a labdaszerzésben és a hibára kényszerítésben. Az erőnlétet viszont minden edzésen fejlesztettük Tiborral, hiszen bírnia kellett a sok, egymás után következő mérkőzést a fiúknak. Meg is látszott a sebességünkön és a játékunkon az idényben. Szeptemberhez képest sokat gyorsultunk a szezon végére, ami azt is jelezte, hogy fejben is egyre jobban fejlődtünk – hiszen megfelelő koncentráció nélkül nem lehet gyorsan játszani.

Akadtak problémáink a szerzett labdákból induló, gyors támadásoknál is, mert nem mindig sikerült a befejezés, pedig rengeteget gyakoroltuk edzéseken. Igyekeztünk sulykolni, hogy ezeket az emberelőnyös helyzeteket muszáj kosárral befejeznünk, hiszen felállt védelemmel szemben sokkal nehezebb pontot szerezni. Ennek lett is eredménye a következő fordulóban, március végén, Piliscsabán; megint tanultunk valamit. Ekkor a Kaposvár, a Pécs és a Piliscsaba ellen vettük fel a küzdelmet.

Az utolsó, hatodik fordulóban, április végén a Kaposvár, a Székesfehérvár és a BSC csapatával szemben léptünk pályára. A torna végeredményeként sikerült az országos főtábla huszonötödik helyét megszereznünk. A Kaposvár egyébként szintén nagyon erős, fizikális csapat, magas játékosaik is vannak. Sikerült megszorítanunk őket, és jó mérkőzést játszottunk ellenük ugyanúgy, ahogy a Székesfehérvárral szemben is – a BSC csapatát pedig legyőztük. Szenzációs mérkőzések voltak, hiszen a jó védekezésünknek, illetve a fizikális állapotunknak köszönhetően a Kaposvárral és a Székesfehérvárral is fej fej mellett haladtunk, vezettünk is velük szemben.

Azt is kiemelném, hogy a szülők maximálisan támogatták a munkánkat, és ezt nagyon köszönöm nekik! Lehetővé tették a fiúk számára, hogy szinte az összes edzésre el tudjanak jönni, nagyon sok mérkőzésre elkísértek minket, szurkoltak a fiúknak, és ez mind motiválta a csapatot. Köszönöm a fiúknak is az egész éves munkájukat, mert maximálisan beletették azt, ami a tudásuktól elvárható volt. Úgy gondolom, hogy nagyon szép szezont zártunk a főtáblás szerepléssel, és bízom benne, hogy jövőre ugyanígy folytatjuk – de már nem a selejtezőkkel fogunk kezdeni, hanem rögtön a főtáblán indulunk. Bízom benne, hogy nem fogunk innen kiesni, és itt maradunk egész évben. Akár jobb eredménnyel is zárhatunk így, hogy most belekóstoltunk a főtáblás szereplésbe, hiszen ez motiválja majd a nyáron elvégzendő egyéni munkát is.

Igaz, sok pihenésük nem lesz a srácoknak, hiszen jön egy táborunk július elején Siófokon, aztán következik egy napközis tábor is, ahová ugyancsak jelentkezett mind a tizenhat játékos – augusztus elején pedig el kell kezdenünk a felkészülést a következő szezonra. Tehát szinte folyamatosan edzésben lesznek a fiúk.

.

Bán Tibor másodedző: Új edzőként csatlakoztam az U14-es csapathoz, és amikor megérkeztem, azt láttam ezeken a kis játékosokon, hogy sokan közülük ügyesek és tehetségesek, viszont csapatként még nem feltétlenül tudtak még kellően funkcionálni. Amiről Viktor is beszélt: honnan indultunk, és hová sikerült eljutnunk. Ez az eredmény nemcsak az edzői stábnak köszönhető, hanem a játékosoknak és az ő szüleiknek is. Hatalmas támogatást adtak nekünk, edzőknek azzal, hogy minden egyes edzésre következetesen megérkeztek a gyerekek, segítették őket, elkísértek minket a mérkőzésekre.

Kérdezted, hogy mit tartok kiemelkedő momentumnak a szezonban. Amit kezdő edzőként valószínűleg sosem fogok elfelejteni az, amikor a hazai rendezésű U14-es tornán annyi szülő és rokon volt, hogy bár nincs kis hangom, de nekem is nehézséget okozott, hogy át tudjam kiabálni őket. Szóvá is tettem utólag a szülői közösségnek, hogy ez a szurkolás a nagy csapatnak is nagyon jól jönne. Tényleg sikerült megtöltenünk a kis csarnokot.

Nagyon büszke vagyok a srácokra, arra, ahogy csapatként a pályán együtt dolgoztak, hogy képesek voltak egymásért küzdeni. Kitérhetnénk komolyabb szakmai dolgokra, hogy ki miben fejlődött, de ami szerintem a legfontosabb, az az, hogy ki tudtunk alakítani egy olyan morált a csapaton belül, ami szerint érdemes küzdeni, érdemes dolgozni, és aki belefekteti az energiát a munkába, annak jár jutalom is. Ezt többször tapasztalhatták és érezhették a srácok.

Szerintem sikeres szezont tudtunk befutni a főtáblán. Nagyon hálás vagyok a gyerekeknek is, Viktornak is és a szülőknek is, akik mindenben támogattak minket. A főtáblán olyan csapatokkal mérkőzhettünk meg, akiknek a lehetőségeit körülményekben vagy akár költségvetésben össze sem lehet hasonlítani a mieinkkel. Azt lehetett észrevenni, hogy amint kialakult a gyerekek között az előbb emlegetett munkamorál, nem az számított már, hogy ki az ellenfél. Olyan srácok küzdöttek ettől kezdve a pályán, akik teljesen fel tudták venni a versenyt Magyarországon a legjobb csapataival. A főtáblás szereplés tehát nagyon nagy lépés volt a tiszaújvárosi utánpótlás számára.

A következő szezonban lesznek változások, hiszen vannak srácok, akik kiöregednek az U14-ből, és felkerülnek az U16-ba. Még nem tudjuk, hogyan alakul az edzők elosztása, de mi Viktorral szeretnénk ezt a csapatot tovább vinni. Nagyon komoly tanulóév következik a felkerülő játékosok számára, még nagyobb alázatra és elszántságra lesz szükségük. Eddig időseknek számítottak a többiek között, de jövőre ők lesznek fiatalabbak. Ebben a korban egy év rengeteget számíthat növekedésben, fizikumban.

Úgy gondolom, hogy az az erőnléti fejlesztés, amit elkezdtük az idén, jövőre fokozódik majd, rá fogunk tenni még egy lapáttal, hogy fizikálisan teljes mértékben fel tudjuk venni a többi csapattal a versenyt. A magasságot nem tudjuk fejleszteni, de az erőnlétet, a stabilitást igen, ezért lesz ezeken nagyon nagy hangsúly. Számunkra az a legfontosabb, hogy ezeknek a játékosoknak az egyéni képességei is fejlődjenek. Ez egy csapatsport, de ebben a korban minél több tudást kell szerezniük, minél több fejlesztésen kell őket átküldeni, emellett pedig nem hanyagolhatjuk el azt sem, hogy ki kell alakulnia bennük a küzdőszellemnek és annak, hogy a csapatukért kell küzdeniük és azért a mezért, ami rajtuk van. Mert a Phoenix egy család, és szeretnénk, ha ezt a játékosok is így éreznék – de ilyen szülői támogatás mellett ez tulajdonképpen nem is kérdéses.

Köszönöm a bizalmat, amit a vezetőségtől kaptam, és lehetőségem lett másodedzőként működni ennél a fantasztikus csapatnál! Köszönöm szépen Viktornak is az egész éves munkáját!

Kerényi György